Én arra születtem, hogy mindent tudjak, najó, majdnem mindent. De tényleg, én ilyen vagyok ,voltam már azóta, hogy tudom az eszem. Így voltam én azzal a nagy sötét valamivel, ami úgy van a fejünk fölött, alatt, mellett, amit nevezetesen az űrnek hívnak. Tán hat éves lehettem amikkor először elgondolkoztam azon, hogy basszus, miként is van az ott már, mi az a nagy villágító csóvás égitest, ami egy hete megjelent az égen (Hale-Bopp üstökös)? Nem csoda, hogy gyorsan beleugrottam a csillagászatba. Amíg a többi 7 éves osztálytársam a könyvtár meserészlegén bóklászott, addig én faltam a csillagászatról ill. űrutazásról szóló könyveket (vagy legalább is próbáltam, nehéz még hétévesen az olvasás). Leginkább talán a Huble űrtávcsőnek az egyik képe fogott meg: színes volt, csodálatos volt, olyan volt ami egy gyerknek tetszik. Talán ezt akarom leginkább, hogy újra lehessek kisgyerek, újra legyen tele a világ az ismeretlennel és csodálatossal. Egy ilyen űrutazás biztos megadná ezt az élményt, újjat élnék át, újjat tudnék meg. Amúgy mindig érdekelt, hogy hánynék-e azon a pörgős centrifugán, amibe beleülnek az űrhajósok és tesztelik hány "g"-t bírnak ki. A Nasa-nál úgy becézik az egyik szabadesést szimuláló repülőt ,hogy "The vomit Commet". Ezen kívül tele van egy űrutazás ilyen érdekeségekkel, pl. tényleg gömbölyű a föld? Egyik bárátommal terveztzük azt, hogy egy meterológiai ballonra fölküldünk egy kamerát ,hogy biztosak legyünk benne. Olyan 30km magassból már lehet látni az ilyesmit. Egyik ismerősöm kérdezte nemrég miért lennék dollár milliárdos, amire én azt válaszoltam, hogy saját űrprogramot szerveznék. 1-2 milliárdból már abszolút egy nagyon fejlett programott lehetne indítani. Hogy lehet az, hogy a Jupiter Európa holdján minden jel arra mutatt, hogy van folyékony víz a vastag jégpáncélja alatt, és még nem küldtek a felszínére szondát!? Én ezért akarok az űrbe menni, hogy talán személyesen egy kicsit közelebb kerüljek ehez az elérhetetlen, különleges világhoz.
