Nagyon fel, és nagyon messze! Iszonyú dübörgéssel, remegve, hatalmas lángok és füst közül lassan felemelkedik majd az a rakéta, aminek a legtetején egy apró kabinban ott akarok lenni. Döbbenetes erőkön lógva lassan felemelkedik a földről, aztán egyre gyorsul, és végül messze elszáll a rakéta a távolba. Aki meg lentről figyeli, csak néz, és nem is igazán érti, hogy létezhet ez. Hogy repülhet egy ilyen nagy, nehéz fémdarab? És hiába a fizika, hiába a józan ész, ez a valami akkor is olyan, mint ami nem csinálhatna ilyet. És én ott akarok lenni ebben a hihetetlen izében, és mégis száguldani akarok felfelé, az űrbe. És aztán zuhanni. Körbe akarom zuhanni a Földet újra és újra, nézni, ahogy a Nap megjelenik, és eltűnik, és megjelenik, és eltűnik. Lebegni akarok a súlytalanságban, és vízbuborékokat akarok majd enni. Látni akarom azt a fekete ürességet, tele ragyogó csillagokkal, amiket innen lentről soha nem lehetne látni.
Aztán jönnek a földönkívüliek, és nagyon izgalmas kalandjaim lesznek galaxisok között száguldozva; vagy elkezdek véletlenül időutazni, a jövőbe, és jövőbeli időgéppel jövök majd vissza a jelenbe, aztán a múltba, és mindenhová; vagy szuperhősökkel találkozok, esetleg én is az leszek, és megmentem a földet...
Na, ezért akarok űrutazást nyerni! És egyébként szerintem mindenkinek nyernie kéne. Annyira kicsi ez a bolygó, és annyi minden van még rajta kívül, hogy nagyon bánt a gondolat, hogy be vagyunk ide zárva mind.
Űrutazást mindenkinek! Űrutazást nekem is!
pályázó Fogl Márton tér 17.