Szerintem a repülés élménye nem mesélhető el szóban, azt csak az érzi át igazán, aki
kipróbálja és így átéli. Az ember megtapasztalja az igazi szabadságélményt: előtte kinyílik
a világ és ott teljessé válik 3 dimenzió és szinte megszabadul a Föld vonzásától.
Gyerekfejjel volt szerencsém egy nagy orosz csapatszállító helikopterben tenni néhány kört.
Az utasok közül egyedül én voltam az, akinek volt bátorsága és fel mert állni az
ülésről és odamenni a pilótákhoz. Azokat a képeket, amit ott a pilótafülke ablakain át
láttam a mai napig emlékeimben őrzöm. Talán itt tanultam meg, hogy a lehetőségeket meg kell
ragadni.
Később felnőttfejjel élvezettel próbáltam ki az egyre jobb és jobb számítógépes
repülés-szimulátor programokat. Ám maga a repülő vezetése nem vonz. Sokkal jobban érdekel az
az érzés, amit testünk megtapasztal és a szemünk meglát. Én egyébként is szeretem a dolgokat
felülről szemlélni, mintegy átlátni a helyzeteket. Egy úrrepülőben utasként teljesen át
tudnám engedni magamat a különleges élménynek.
Sajnos van bennem sebességmámor: egy
ilyen gépben életem csúcssebességét érhetem el, nem beszélve a magassági
rekordról.
Meg kell valljam az én legnagyobb vágyam a világűr - sajnos ezt csak csoda folytán élhetem
meg.
Szeretném, ha most ez a kora gyermekkorom óta bennem levő vágyódás összekapcsolódna egy
igazi repülésélménnyel.
